Szemedben látom,ott van az éj,
Sikoly,sötétség és minden remény,
Egyetlen szeretőm,könnyed látva,
Én is sírok,jobbat várva,
Lépnék előre,de visszahúz,
A föld magam se tudom,ki az úr
Magányosan járom az utcáid,
Nem vár semmi új már itt,
Indulnom kéne,de fogod kezem,
Ez az utolsó,hogy benned hunyom le szemem,
Szaladok földeden,gyermekké teszel,
Kérlek fogd még kezem
A hosszú úton csak te kísértél,
Rád taposva ért el először a kísértés,
Pusztítottalak és imádtalak,
Semmi se változna,ha itt hagynálak,
Gyermekeid aszfalt testeden alszanak,
Ennyi emlék után el hogyan hagyjalak?
Nem akarok megint így érezni,
Nem akarok megint tőled vérezni,
Gyermekeid ölik egymást méhedben,
Mégsem védelek,ég veled,
Ideje indulni,várnak az álmok,
Talán nélkülük majd jobban látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése