Hiába kérdezed, milyennek láttalak egykor és milyennek látlak most. Nem akarok válaszolni, a szavakat úgyis elfújja a szél. Nem akarok sírni, az esőben úgysem látszanak a könnyek. Nem akartam érezni, mégis fájt...
Fájt, hogy nem bíztál bennem és én sem bíztam benned.
Fájt, hogy az igazságot soha nem tőled tudtam meg.
Fájt, hogy a jó akaratod is gonoszságban nyilvánult meg.
Fájt, hogy - szerinted - én voltam a hibás.
Fájt, hogy nem úgy szerettél hogy én azt érezhettem volna.
Fájt, hogy elhittem azokat a hazug, üres szavakat.
Fájt, hogy sosem válthattam valóra az álmaimat.
Fájt, hogy nem élhettem úgy mint bárki más.
De most már nem fáj semmi. Gyűlölni könnyebb, mint megbocsátani.
Azért remélem, hogy a pokolban még találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése