A jó dolgokat be sose engedem,
Helyettük fogom a rossz kezeket,
Nem látok mást csak üres szemeket,
Ha elalszom, vajon még felkelek?
csontom roppan, ahogy a földet ütöm,
Nem érdekel, egyedül tovább küzdök.
Kell egy kapaszkodó, hogy fel tudj állni,
Mielőtt még elkezdesz járni,
Magamba nem tudok kapaszkodni, elesek
Csak a hideg szelek, amik hátukra vesznek,
Pofonoktól tántorogva, nem látott az utam,
Valamit érzek, a kezem utána kutat.
A semmiből egy angyal néz rám,
Tárt karokkal vár:"Járj!"-
Súgja, és az égig emel,
Nem elképesztő, hogy a semmiből leszel,
Mégis, egy szempillantásától tiéd
Minden, az ember csak így él
Más boldogságáért leszünk,
És örömet ad, ha ebben evezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése