Fekete szemeivel,ahogy végig fut tekintetemen,annyira megbabonáz.Ahogy ajkai szétnyílnak,hogy kifújja a dohány füstöt,kívánom,hogy bár az én ajkaimban záródna.Érzések tornádója söpör végig bennem,felkapva és elpusztítva minden létező szót,minden értelmes gondolatot.Mit mondhatnék?Mit kérdezzek?Bőrömön érzem a tél hidegét,mégis mintha görög láng égne bennem.
Nem fázol?-kérdezem bizonytalanul.
Nem,már megszoktam-válaszol a megszokott kimértséggel.A tekintetem bár kulcsa lenne elméje lakatának,talán tudnám,hogy mi jár fejében,mikor úgy tekint a világra,mintha délibábra vadászna.
-Szeretnék kérdezni valamit!
-Mit?-kérdezi,miközben visszatér a valóságba.Ilyenkor annyira elszáll minden erőm.Remegő kezeim az asztal tördelem,nehogy észrevegye idegességem.
-Miért festetted feketére a hajad?-Épphogy kiejtem a kérdést,máris mosolyra húzódnak vöröslő ajkai.
-Mert beleszerettem ebbe a színbe.Ezért tördelted a kezed?-kérdez nevetve,miközben bal szemöldökét felhúzza.
-Nem.Csak tudod..
-Tudom,hogy félsz-feleli szavamba vágva.-Ezek után..Nézz körül!Rácsok közt nőttünk fel..-hangja egyre mélyül,majd elhallgat.
Annyi kép kavarog bennem.Az állandó bezártság.Még most is pofonok visszhangoznak a falak közt,a gyermekek üvöltése rázza az ablakokat.Csak a rácsok,csak azok állnak stabilan.
Minek hoztál ide?-hangja azonnal visszaránt,olyan érzéseket keltve bennem,mint egy zuhanós álomvégén a becsapódás.
-Beszélgetni-érzem,ahogy engem is átjár a kimértség-Jó lenne pár dolgot felidézni!Gondoltam,ünnepeljük meg nagykorúságunk azzal,hogy kiélvezzük a szabadság ízét teljesen!Ahhoz,hogy egy gyümölcs jól essen,kell annak hiánya is,nem igaz?
-De--sóhajtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése