Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Megtarthatom a szépségem, ha elveszem a saját életem?
Egy pillanat alatt lenyűgözte őket,
És az égbolt is meghajolt előtte.
Egy pillantása is szíveket törhet.
Az égen csillagok álltak ragyogva,
És ő mindet hátrahagyta.
És mi csak csodálkozhatunk,
Itt hagyva, mi miért maradtunk?
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Megtarthatom a szépségem, ha elveszem a saját életem?
Álmok a szerelméről, sosem múlnak ki,
Ó, mennyire imádták őt mind...
A szépsége örök, még ha ő maga nem is.
A csillagokat mik előtte voltak ragyogva,
Ő az összeset hátrahagyta.
A gyermekei sírtak miatta,
De mi is el lettünk hagyva.
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Megtarthatom a szépségem, ha elveszem a saját életem?
Mi lehet a rejtély, mi lehet a csavar,
Ebben a mondva csinált titokzatosságban?
Az életemre mernék fogadni,
Hogy a szerelmed nem valódi, és a te fényed sugarai
Remények nélkül fognak köddé válni.
Mind üresek vagyunk, vándorlunk végtelenül
Örökkön-örökké keresve mit ígértek nekünk.
Ha elérnénk az arany gyűrűt, mit aztán el sosem engednénk,
Ki engedné meg nekünk, hogy rátegyük mocskos kezeink?
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Megtarthatom a szépségem, ha elveszem a saját életem?
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Gyilkos kisasszony, mondd meg nekem
Megtarthatom a szépségem, ha elveszem a saját életem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése