Egy éjszakánk

Látom a fényt a szemedben
Ezen az éjszakán, ez vezessen
a vágyainkhoz, temessük el a gondot
És a békéhez szerelmünk adjon otthont.

Nappal, mint ártatlan kiscicák,
És éjjel, mint két vad oroszlán:
Ezek legyünk mi, ne csak játsszunk a gondolattal,
hogy velem bármit megtehetsz, akár nappal
akár éjjel, a tiéd vagyok, bennem élsz.
Hadd éljek én is benned, ne félj, ettől nem égsz
el, engem se tör száz darabra,
csak éppen néhány millióra.

Szedd össze darabjaim, vagy szórd el újra
és keresd meg mind, vágyad így váltsd valóra.

Majd ha valóra vált, szólj nekem,
s hagyom, hogy égjen bennem,
Nem csak ma, hanem minden éjszaka
nyugodtan lobbants engem lángra.

A cigaretta füstje, ha ölel minket át,
én azt sem bánom, csak ne szabjon határt.
Szabadon szálljon a vágy, a szó
Szálljon a hangunk, miközben hull a hó
itt, ezen a padon, ahol először láttál,
ahol most egy csókot adtál,
Egy csókot szerelmünket jelezve,
s hogy akarjuk egymást, éreztetve.

Rám nézel és én tudom mi kell neked,
De akkor is tudom, ha be van kötve szemed.
Láthatod is mit teszek veled, de
ha csak érzed, tán érdekesebb...
Ám ha akarod én leveszem rólad a kötést
átrakom magamra, te pedig add nekem az érzést,
Az érzést, hogy a szerelem éget
s hogy ez az, ami minket éltet.

Mintha dallamra táncolnánk együtt,
Könnyedén simuljon össze testünk,
Ne engedj el e gyors tánc közben,
Zárj karjaidba, ölelj erősebben.

Mikor majd kezd hajnalodni,
kezd a nap ránk ragyogni,
Akkor tegyük meg,
akkor lépjük meg
táncunk végső lépéseit
Miközben csókolom ajkaid,
forrón, a tűztől mit te gyújtottál bennem,
mire vigyázok, hogy ne csak éjjel éledjen fel.