Itt borultak föléd a fák,
Forró, nyári napon óvtak téged,
Mindent átjár illatod, ameddig ellát
A szem, a levegőben érzem.
Mennyi hálával tartozok a testnek
és léleknek, kiben megfogantál.
Ezért lelkem édesanyádnak hálát rebeg.
Hogy mennyire? Bár elmondhatnám!
Most karom zár magába téged,
Bölcsőként nyugodt álomba ringatnálak,
Ahol nem kell semmitől se félned,
A végső álomból is bárcsak visszahívhatnálak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése