Tegnap éjjel néztem a csillagokat,
kerestem a legszebbet, legragyogóbbat,
de nem találtam, s így lassan álomba merültem,
és a nem is olyan távoli jövőbe kerültem.
Álmomban, olyan jó volt veled,
ahogy fogtad a kezem,
én csak a végtelen boldogságot éreztem
És megtaláltam a legszebb csillagot, mikor rád néztem.
Szeretlek - suttogtam halkan, választ nem vártam,
mert tudtam mit érzel, ahogy hozzád bújtam,
de azt nem tudtam, miért sírtam
miközben azon gondolkoztam
mit mondjak, hogyan fejezzem ki az érzéseim...
Egészen közel hajoltál hozzám, letörölted könnyeim,
ebből tudtam, hogy megértesz szavak nélkül is.
És akkor én rájöttem, hogy, végül is,
a szavaknál többet mondanak a gondolatok,
vagy még többet, amiket együtt átélünk, a pillanatok.
Később, mikor felébredtem,
csak az álmomra emlékeztem,
úgy éreztem, még mindig itt vagy velem,
és most is tudom, hogy nem tévedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése