Tükörben

Szemedben megtörik valami fekete fény,
Lassan kirajzolódik belőle alakom,
Délibábként látom,ahogyan roskadozom én
A végtelen iga alatt,mint a barom.

Könnyed átalakítja a tükör-tó vízét,
Hullámok rezdüléséből születik új kép:
Angyal lépdel ahhoz,kinek adta szívét,
Tüzes kezétől az iga pusztul és többé nem él.

S te ugyanezt látod az én szememben,
Így vagyunk:csendben,ketten,tükörben,
Valami hívogat szemedben,a bűbáj lényeden,az élet kezedben,
Szíved intésére füledbe súgom:együtt létezünk,külön nem.