Előrébb lépsz, csábít a mélység,
De a földbe csapódva, nem vár kék ég,
a másik világ nem lesz Csodaország,
A semmi az, ami mögötte ott vár,
Ketyeg az óra, nyúl helyett rohan az idő,
Várj egy kicsit és újra kinő
Az élet fája, a remény gyümölcsével,
Ha a falakon futó árnyak üldöznének,
A karomba omolj, ne a végtelen verembe,
És amit elérni nem tudtál, én leemelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése