Mondhatod

Az éjbe fullad a napfény,
De lángol a kialudt nap, nézd!
Hideg kezemmel a havat olvasztom,
„Van még remény!", most mondhatod,
Most igazat hazudnak a szavak,
Ragyog még ez a fekete alak,
És most némán üvöltve mondhatod:
„Van még remény!", most mondhatod.
Aggaszd rá nem létező szárnyaid,
Vesd rá fényből született árnyaid,
Óvd velük, mert lassan már óvhatod:
„Van még remény!", addig még mondhatod.