Lélek halál

Nem láttad az áldozatokat, amit érted hozok,
Az én fülemben is másképp csengtek dolgok,
Azt hittem, hogy hasznodra válok,
De nem volt ez más, mint egy üres álom,
Mint felülni egy végtelen vasútra,
Ami bevezet egy végtelen, üres alagútba,
Ahol rengeteg a denevér, ez a kezed,
Csak belém kapaszkodott, bármit tettem,
Elviselni nem tudtam, levetettem,
A mélybe valahol az ég fölött,
És most halva hever ott a földön

Sokszor elég egyetlen szó,
Hogy összetörjön minden, ami jó,
A lélegzet is megáll,
Ez az igazi halál, a lélek halál,
Ebből senki sem hozhat vissza,
Ha megtörténik, az életből ki vagy írva.