Miután kisírtam magam Jeffree vállán, idézőjelesen persze, eldöntöttem, hogy megbeszélem ezt az egész bonyodalmat Davey-val. Fogalmam sem volt róla azonban, hogy Jade megelőzött.
Indultam volna le a lépcsőn, ám közben meghallottam, hogy ők a nappaliban beszélgetnek. Nem mentem le, az emeletről hallgattam mi a téma.
- …és aztán azt mondta, el akarja hagyni a házat. El akar hagyni minket! – visította Jade kétségbeesetten.
- Na és akkor? Az ő dolga – válaszolta Davey, közben beleszívott cigarettájába, majd kifújva a füstöt folytatta. – Nem tarthatom vissza erőszakkal, ha ő nem akar maradni.
- De sírt! Valójában biztos nem akar menni! Kérlek, ne engedd… - könyörgött Jade, már szinte sírva.
Közben Davey felállt a kanapéról, az ablakhoz sétált, kinyitotta, és nézte az előtte elterülő tengerparti tájat. Ez Kalifornia varázsa.
- Az európai útról tud már? – kérdezte, hátra sem fordulva Jade felé.
- Tőlem biztos nem. Jeffree talán mondta neki. De nem gondolod, hogy tőled kellett volna megtudnia? Van fogalmad róla, mennyire dühös lesz? El fog hagyni! Csinálj már valamit, a kurva istenért is! – Jade egyre idegesebb lett, összevissza járkált a lakásban, sehogy sem tudott lenyugodni.
- Félsz, hogy elveszíted a legolcsóbb kurvádat? – kérdezte Davey, immáron egyenest Jade sötétbarna szemeibe nézve.
Nem tudtam, mi történt e mondat után, mert nem hallottam további beszélgetést, csak egy csattanást, s láttam, ahogy Davey arca egyre vörösebb. Jade felpofozta.
Leszaladtam hozzájuk gyorsan, bár magam sem tudtam, hogy Davey-t akartam védeni vagy Jade-t lenyugtatni.
- Mi folyik itt? – kérdezem.
Mindketten felnéztek rám hirtelen, nem számítottak rá, hogy csak így lerohanok.
- Lekurvázott! – nyafogta Jade sértődötten.
- Téged? – néztem rá értetlenül, bár valójában értettem mindent, hiszen hallottam, de a helyzet ezt megkívánta, miközben a röhögést alig tudtam elfojtani, végtére is komoly dologról lenne szó…
- Lófaszt. Téged.
- De hát az vagyok. Ebben mi a sértés? – Jade felháborodását valóban nem értettem.
Közben Davey szája vérzett, felrepedt az ütéstől. Bosszúra szomjazó, haragos tekintettel nézett Jade-ra, és már neki is ugrott volna, ha én nem állok közéjük. Szorosan átöleltem Davey-t, és nem engedtem el, míg legalább egy kicsit le nem nyugodott. Lenyaltam ajkairól a vért, és egyúttal meg is csókoltam, miközben a könnyeimnek már nem tudtam parancsolni.
- Kérlek… fejezzétek ezt be… elegem van ebből. Együtt akartatok élni, nyugodtan, erre jöttem én, és felborítottam a békét köztetek… Ha én nem lennék itt… Ha én eltűnnék… Még mindig minden rendben lenne… - sírtam. Egyre jobban elhomályosult a látásom, és ezzel együtt a gondolataim, az érzelmeim is összekuszálódtak.
Hirtelen Davey ölelt át engem. Nagyon meglepett, mindenre számítottam tőle csak erre nem, azt hittem el fog lökni magától, és újból Jade-nak megy, de nem úgy tett.
- Aise… Szeretlek – suttogta a fülembe. – Amint visszatértünk Európából, elveszlek feleségül.
Hirtelen nem is tudtam mit reagálni. A szemem sarkából láttam félig, Jade döbbent, sírásra kész arcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése