Nincs nevem,
Mert megtagadtam apám,
Megtagadtam én, balgán!
És most nem látom helyem.
Házam az üvöltés
Járja át és a sírás,
Mindennap a lelkemnek sírt ás,
Minden könnyes arc egy új döfés.
Már csak te világítasz bennem,
Mint tudósban az értelem,
Mint a prizma a fényekben,
És így is mutatod a valót, kedves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése