Az élet hangjai

Mama,nem rég még a bölcsőben ringattál,
s lassan talán már síratnál,
Nézd,hogy a fiad mennyire vak!
Nézd,az élet ennyi csak:
Máris túl sötét van,húzd meg a ravaszt,
Kérlek,és hozd el így a tavaszt!

De most valamit érzek,
Várj még egy kicsit,kérlek,
Érzem,hogy a galambok szállnak
Vállaimra,s tőlük fehérré válnak.
Hallom,ahogy egy kéz kutat
A szívemben,és egy új utat
Nyit meg előttem,
Csak most érzem,hogy mi az,miért lejöttem,
Ebbe a földi létbe,
Ezt még nem fojthatom vérbe.

Tudom,hogy mik könnyen jön,
könnyen megy,és sok lehet a könny,
De azt sem bánom,ha szívem robbantja
És testem elhajítja nagyot koppanva,
Kérlek,hogy még egy időt,
Az élet fája,még ki nem dőlt,
Kérlek,hogy adj nekem hitet!
Csak ne adj szívet,
mert azt ő teremt bennem,
És az ő szívét alkotja szívem,
Még miatta dobogva szólnak az élet hangjai,
Még miatta nem jönnek a halál angyalai.