Az angyal

A harcot el se kezdted s máris feladod
A szárnyad magadról le dobod
ahány levelet fák az Életben már,
Annyi könnyet hullat minden szempár
A könnyeket letörölni vágyom
A boldogságuk ára legyen halálom

amerre most én tekintek
Ott a sötétbe belevesznek
Az emberek egymáson taposnak
És csodálkoznak,hogy egyre csak hullanak
A könnyeket letörölni vágyom
A boldogságuk ára legyen halálom

Erre a világra minek születtem?
Hogy mások halálát csendbe nézhessem?
Ez nem járható út nekem
Harcolok,míg dobban szívem
a könnyeket letörölni vágyom
Boldogságuk ára legyen halálom

Az álmaik mindig összeérnek
Mi nem csoda,hisz mind testvérek
Hisz közös a szív,közös a vér....
mondd,az ember észhez már mikor tér?
A könnyeket letörölni vágyom
Boldogságuk ára legyen halálom

Mindegyikőjüket szárnyaim közé veszem
Mert én mindet szeretem
Mi más lenne a küldetésem,
Ha nem az,hogy őket védelmezzem?
A könnyeket letörölni vágyom
A boldogságuk ára legyen halálom

Én senki halálát se kívánom
már mindet megszerettem de nagyon
Értük az életemet is odaadom
S nem azért,mert ez lészen feladatom
A könnyeket letörölni vágyom
Boldogságuk ára legyen halálom

Könnyem kicsordul két szememből
Az életerő elfogy lényemből
Érzem,hogy egyre jobban kihűlök
A halál elől már nem menekülök
Mert ezzel megváltást "szülök"
A könnyeket letörölni vágytam...
S a boldogságért életem adtam..