2011. 05. 23.

Miseria cantare 1. fejezet

3 óra hajnalban. Itt fekszik mellettem, nézem elképesztően szexi meztelen testét. Nem csoda, hogy még egy kurvát is magához láncol. Na meg egy férfit is. Vicces így az éjszakai élet, ebben a házban amin Davey, Jade, és én osztozunk… Hol itt, hol ott éjszakázom. Végül is, kurva létemre, ezt én teljességgel elfogadhatónak érzem, na most a gáz csak az, hogy ők meg nem egészen. Kicsit elkalandoztam. Mindegy.

Davey ébredezik mellettem. Forgolódik, nyöszörög, arcát a párnái közé temeti, a kezével engem keres maga mellett.

- Ahmphmihse… - motyogja alig hallhatóan, de én értem.

- Mit akarsz? – felé hajolok, az arcunk szinte összeér. A sminkjét még éjszakára sem képes lemosni. Most komolyan, mintha egy élőhalottal dugna az ember… és a poén az, hogy nem tartom gusztustalannak, bár így a nemsokára felkelő nap fényében elég bizarr látvány, meg kell hagyni.

Előbb feltett kérdésemre a választ nem várom meg. Felkelek az ágyból, kimegyek a konyhába, inni valamit. Felöltözni nincs kedvem, mégis minek, hajnalban ki a francnak jutna eszébe a sötét lakásban járkálni rajtam kívül? Indulok lefelé a lépcsőn, épphogy pofára nem esek a sötétben, villanyt felkapcsolni nem akarok, nehogy megzavarjak valakit. Hirtelen fura hangokra leszek figyelmes, ha jól gondolom Jade szobájából. Biztos megint felhozott egy kurvát. Én már nem is vagyok elég neki..chh.. Tovább nem is nagyon érdekel a dolog, bár amikor elhaladok a szobája mellett, rá kell jöjjek, a hang nem is onnan érkezik. Amint leérek a nappaliba, megdöbbentő látványban kényszerülök részesülni. Egész pontosan a bejárati ajtóval szemben lévő kanapén, Jade és egy csaj… hát ezek már az emeletig sem bírták ki, mondhatom szép… Nem is zavartatom magam, hideg nyugodtsággal (legalábbis arra kényszerítve magam) megkerülöm őket, annyira elfoglaltak magukkal hogy ők sem vesznek észre engem. Amikor azonban már a konyhában kénytelen vagyok a világítást bekapcsolni, a nappaliba átszűrődő fényben nézem őket, tudjam már mennyivel jobb nálam az a kurva csaj… És akkor a vérnyomásom egy pillanat alatt 320-ra ugrik fel, a szemem hatszorosára kerekedik, Jade partnere láttán. Kurvának kurva, csak éppen nem lány.

Amit megláttam éppen, az nem mindennapi.

Jade Puget és Jeffree Star anyaszült meztelenül egymás szájában-seggében, az én házamban az én nappalimban az én kanapémon.

Én meg szintén meztelenül, a konyhaajtóban tökéletes díszkivilágításban, amikor is ők abbahagyják a dolgukat és felém néznek. Kicsit sem félreérthető…

- Hoppá. – mindössze ennyit tudok szólni a döbbenettől, még a szám is szinte tátva maradt. Két férfi akiknek jómagam is „ügyfele” voltam, most egymást baszták a szemem láttára. Mégis miféle más reakcióra lehettem volna képes?

- Aise?! – kiált fel Jade hasonló meglepettséggel.

- Mit keresel itt? – kérdezi Jeffree. Ez nekem elég volt ahhoz, hogy magamhoz térjek…

- Mégis mi a kibaszott hímringyó apádnak a faszát keresnék, a saját házamban? Ezt inkább én kérdezhetném tőled,Jeffree Star.

Jade idegesen kapkodja a fejét, hol engem hol rózsaszín hajú „kurváját” bámulva, egyértelműen látszik, hogy nem érti, mi van most.

- Ti… ismeritek egymást, vagy mi? – kérdi meglepetten.

- Davey által. – vágjuk rá kórusban, mire az említett személy megjelenik a lépcsőn.

- Mihhvhanvheleeeehm…? – próbálja kérdezni ásítások közepette. Annyira édes ilyenkor, ezzel a „most ébredtem jobb ha békén hagysz”-fejjel. Fél perc alatt felébred, bár szerintem azt hitte még álmodik. Hasonló reakció játszódik le benne, mint ami kicsivel előbb bennem is, csak neki az én látványommal bonyolultabb a helyzetet.

- Hármasban dugtok, és engem kihagytok mindenből? Szégyelljétek magatokat! Gyere Aise, hagyd már őket. – mondja nevetve, majd megragadja a csuklóm és maga után vonszol vissza fel az ő szobájába.

- Jeffree… ezt még… megbeszéljük… - kiabálok vissza feléjük útközben.

Felérünk Davey szobájába, ahol ő az ágyra lök engem, majd mindkét kezem erősen lefogja. Mélyen a szemembe néz, tekintetében vágy és harag keveredik.

- Elmondanád, mégis mit csináltál te velük odalenn? – sziszegi dühösen a fülembe, már majdnem kiabál velem. Érzem leheletét a nyakamon, egyszerre hideg és forró, beleborzongok, szinte az egész testem megrázkódik az ő teste alatt.

- Semmit, de… várj, félreérted. – jelentem ki határozottan, miközben undorral húzódok el tőle, ez persze csak színjáték a részemről, hiszen valójában imádom ezt a viselkedését. Nem a féltékenységet, csak a határozott erőszakosságot.

Nem szól semmit, percekig elgondolkozó arccal néz végig rajtam, s én rajta ugyanígy. Szinte tapintani lehet az ideges feszültséget a levegőben.

Mi lesz most? Megerősza…áú! A kurva életbe, mit csinál ez?!

A hirtelen éles fájdalom következtében gyorsan lehunytam a szemem – és most kinyitottam, újra végignéztem mindkettőnkön. Davey hosszú műkörmeivel belekapott a mellkasomba. Hosszú csíkban nem túl mély, de vérző sebet ejtett rajtam az imént. Megfogom a kezét, lenyalom róla saját testem vörös nedvét. A vér látványától és főként az ízétől én is izgalomba jövök, akárcsak ő. A tekintetében lévő kezdeti dühöt most egy kis időre valamiféle meghittség, szerelem váltja fel. Tényleg kis időre. Nem egészen két perc múlva, egy sunyi mosollyal találom szembe magam, amit nem tudok mire vélni, aztán végül is megértem, amikor az előbb még a melleimet véresre kaparó körmöket iszonyatos kínok kíséretében fenn érzékelem magamban.

Máskor imádnám, de most tudom, ez a megtorlás félreérthető tettemért. Nem esik jól, annyira fáj, éget, ordítok.

Szinte megkönnyebbülök, mikor túl esek ezen a borzalmas és valahol mégis édes érzésen. Davey szétkeni a véremet az egész testemen, nem hagy érintetlenül a dolog után, mint ahogy máskor teszi.

-Ez a büntetésed. – suttogja kegyetlenül rideg hangon.

Felöltözik és kimegy a szobából, engem pedig magamra hagy a vörössé vált fehér ágyon összekuporodva, egyedül zokogva a fájdalomtól. Lassan a könnyeim is vérré fognak válni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése