Fagyott éjen

Sötét tinta oldódik az ég vízében
Néhány apró pont fehérlik csak
Szemed ragyog bennük,mikor kinézek

Az ablakon,magány dere marja kezem,
Mozdulni nehéz,csak agyam zakatol,
Képed hívja elő,le kéne hunyni szemem.

A takaró ráncai alatt te vagy?
Vagy a magány keze fest hamis
képet,mi engem is megmar.

A kapu zörren:éber álomból felriadok,
Egy csillag nyújtózik felém,
Hát néma hangon behívatom.

Kérem,hogy vigyázzon rád a fagyott éjen,
Melengessen és simogasson,mint én,
Hogy érintésed,alakod,lelked,hangod tovább éljen.

Egyszer még feléd intek,ólmozott szemmel,
Kívánom,hogy boldog légy,bárhol ébredj,
Szíved telve legyen az örök szeretettel.