Te

Ahogy a tél jött,és minden fagyott,
Magamban éreztem,hogy nem csak a táj halott,
Ahogy a világom forgott,engem közben őrölt,
És úgy éreztem,hogy teljesen őrült
Lettem,de mikor a két szemedbe néztem,
Egy csapásra eltűnt minden,amitől féltem,
Az égre emeltem tekintetem és azt kértem:
Add meg nekem ,hogy az életem vele éljem.
És azóta is itt vagy,fogod a kezem,
Az életben te vagy legfontosabb nekem,
Ha rólad beszélek,örömkönnyekkel telik szemem,
Csak légy nyugodt,mellőled sose kell mennem,

Csak hajtsd rám a fejed,én vigyázok rád,
Ahogyan ébren te vigyázol rám,
Ha az is álom,hogy itt vagyok veled,
Akkor megígérem ezt neked:
Én vigyázok,hogy ne kelljen ébredned,
Hogy odabent többé sose kelljen vérezned,
Ha csak álom,hát pihenj tovább nyugodtan,
És,ha a valóságban hozzád eljutottam,
Akkor felébresztelek és megéljük az álmot,
Megadok majd mindent,amire szíved csak vágyott.

Néha előbukkant az érzés,hogy nem kellek
De meghallottam,ahogy szíved szólt:szeretlek,
Mindig eloszlott minden kételyem,
Ha van valaki,akinek odaadnám az életem,
csak te volnál,kezedbe is adom,
És amíg csak kell ott is hagyom,
Itt leszek,ha sírsz,ha nevetsz melletted
És ha kell milliószor is elmondom:szeretlek,
Csak azt remélem,hogy boldoggá tehetlek,
Mert,ha te örülsz,akkor én is nevetek.

Csak hajtsd rám a fejed,én vigyázok rád,
Ahogyan ébren te vigyázol rám,
Ha az is álom,hogy itt vagyok veled,
Akkor megígérem ezt neked:
Én vigyázok,hogy ne kelljen ébredned,
Hogy odabent többé sose kelljen vérezned,
Ha csak álom,hát pihenj tovább nyugodtan,
És,ha a valóságban hozzád eljutottam,
Akkor felébresztelek és megéljük az álmot,
Megadok majd mindent,amire szíved csak vágyott.