Örömkönnyek gördülnek arcomon, bár szomorú vagyok.
Elátkozom a napfényt.
Arzénnal mérgezem a lányokat és fiúkat.
Magamba szívom az őrületet mely körülvesz,
félénken elbújok a füst mögött.
Egy erőltetett mosoly... eredménye a lerombolt akaratnak.
Az évszakok változnak, nélkülem változnak.
Árnyékokban élek, szárnyakat növesztve.
Lelkek csendes dala vesz körül, míg az árnyékok közt élve
szárnyakra vágyom, mint egy angyal kinek mindkét szárnya megtört.
Egyszer újra elérem az eget.
Mint az ördög, ki sorsánál jobbat érdemel,
tudom, megtalálom a helyem odafent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése