AFI - The Interview

Örökké katasztrófára várva
az élet egy játék, uralkodókkal és alattvalókkal.
Akarsz játszani?
A sivatagban vándorolva vízért könyörögsz,
Ússz, fürödj, merülj el a bánatodban.
Sikolts velem.

Igyekszem kijutni e tébolyult helyről.
Tudom, hamarosan eltemetnek
a homok alá, bár tiszták a szándékaim:
akarok valamit, valakit, követni.

Viszonzásként, tartózkodom attól,
hogy elrejtsem igaz valómat előled.
Ez az én búcsúdalom.
Imádkozz az esőért, veszítsd el a neved,
és nézd, az álmaid szertehullanak.
Maradj csendben, ne sírj.

Érzem, elájulok, térdre borulok.
Talán te fogsz eltemetni engem?
Ma még kérek egy apró szívességet:
tarts meg. Holnap majd elejthetsz.

Viszonzásként, tartózkodom attól,
hogy elrejtsem igaz valómat előled.
Ez az én búcsúdalom.
Imádkozz az esőért, veszítsd el a neved,
és nézd, az álmaid szertehullanak.
Maradj csendben, ne sírj.

Nyugodtan jöjj felém, bennem már csak a fagy lakozik.
Menekülök, decemberben, a hideg föld alá.
Lélegzeted nyomán én is mély levegőt veszek,
s elmerülök a víz alatt.
Megfagyok nélküled.

AFI - The Nephilim

Örömkönnyek gördülnek arcomon, bár szomorú vagyok.
Elátkozom a napfényt.
Arzénnal mérgezem a lányokat és fiúkat.
Magamba szívom az őrületet mely körülvesz,
félénken elbújok a füst mögött.
Egy erőltetett mosoly... eredménye a lerombolt akaratnak.
Az évszakok változnak, nélkülem változnak.
Árnyékokban élek, szárnyakat növesztve.
Lelkek csendes dala vesz körül, míg az árnyékok közt élve
szárnyakra vágyom, mint egy angyal kinek mindkét szárnya megtört.
Egyszer újra elérem az eget.
Mint az ördög, ki sorsánál jobbat érdemel,
tudom, megtalálom a helyem odafent.