Milyen nehéz volt rád találni…
És még nehezebb melletted lenni.
Éveken át együtt voltunk,
Alapítottál egy bandát, és könyörögtél, hogy csatlakozzak.
Ismertük egymás életét,
Senki sem értette meg a fájdalmaim úgy, ahogy te,
Senki más nem tudott a gondolataimban olvasni…
Mindez kölcsönös volt, ha szükséged volt rám, itt voltam neked.
De sosem álltam eléggé közel hozzád…
Nehéz volt rád találni…
De sosem voltál igazán az enyém.
A kezdetektől fogva hiába próbáltam magam mellett tartani téged.
A szíved legmélyén rejlő szeretetet irántam…
A világ nem fogadta el…
És nyilvánvalóan, te magad sem.
Verseket írtam, leveleket, dalokat…
Sosem merted elolvasni.
Sosem adtál rá okot,
De nem is kértem.
Mégis, a legjobbakat kívánom neked…
Habár látom, hogy már nem vagyok nélkülözhetetlen,
A szárnyaid meggyógyultak így repülhetsz a támogatásom nélkül,
És a többiek is veled lesznek.
Hunter majd felvidít…
Adam itt lesz, hogy vigasztaljon…
Smith majd gondoskodik rólad.
Tudom, hogy rám nincs szükséged.
Nem próbálom gyógyítani összetört szívem…
De azt sem akarom,
Hogy lásd a szenvedésem.
Viszlát…
Még azt akarom, hogy tudd, te voltál az én mennyországom,
Az én biztonságom,
Az életem értelme,
Mindenem.
Életem szerelme… David Anthony Marchand.
Örökké a tiéd, Jade.
*eredetiben itt olvashatod: The Love Letter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése